Borvidék
Nagysomlói Borvidék
A Ság hegy 1997-től tagja ismét a „Nagysomlói Borvidék”-nek. Hosszú út vezetett idáig. A vulkanikus eredetű Ság hegy földrajzilag a Balaton-felvidék hegyeihez és a Somlóhoz tartozik a Kisalföld déli részén,mint az un. Tanúhegyek utolsó tagja.
A vulkanikus hegyeken kiváló adottságai vannak a minőségi bortermelésnek, melyet a Ság hegyen a szolid domborzati viszonyok, a vulkanikus talaj, valamint a jól megválasztott szőlőfajták együttesen biztosítanak.
Szakály Dezső bácsi, a híres „ürge pince” tulajdonosa 1977-ben „A sági bor” című versében ír a vulkán és a bor kapcsolatáról.
Pipál a vén Ság hegy füstölög magába’
Félrebillent már rég ékes koronája
Díszeit megtépték, fényes arca vérzik,
Holdvilágos éjjel mégis úgy sötétlik,
Mint hatalmas, élő büszke tilalomfa,
Ahogyan azt hajdan Berzsenyi álmodta.
Méhében forr, izzik büszkesége lángja.
Feszíti börtönét a forrongó láva.
Utat tör magának nagy erejű mérge
Izzad, feszül, porlik a hegy kemény kérge.
Félelmetes a hegy belső forró hője
Millió szőlőtő az elvezetője.
Puttonyokba rakják, törik, zúzzák, marják,
Végül is présekben összeszorongatják.
Hordókba öntözik, ahol még tovább forr
Majd ha lecsendesül, lefejtik Újévkor.
Másodszor is fejtik, Józsefkor, Sándorkor,
Így lesz a lávából szép, tiszta sági bor.
A sági bor tehát szelídített láva,
Azért nem bírja el sokaknak a lába.
Mivelhogy mégiscsak forr benne a láva,
Azért lett, azért lesz sokak orvossága.
— Szakály Dezső
Bortörténetünk legkorábbi eseménye a Római Birodalom idejére tehető. Probus Marcus Aurelius császár volt Krisztus után a III. században, aki Pannónia földjén meghonosította a szőlőt, betelepíttette hegyeinket, köztük a Ság hegyet is. A katonaságot minden lehetséges módon igyekezett rávenni a szőlőművelésre.
IV. Béla magyar király a tatárjárást követően Moreából hozatott a szőlőműveléshez értő olasz telepeseket a Ság hegyre és a környékére is.
A Ság hegyi szőlő-és borkultúra első tárgyi bizonyítéka az a Ság hegy Múzeumban található pincegerenda, amelyen 1576. május 1-i bevésés olvasható.
1642-ben keletkezett a Ság hegyi borkultúra első írásos emléke. Kresznerics Ferenc alsósági plébánosnak és nyelvtudósnak köszönhetjük azt a nagyjelentőségű dokumentumot, „A Ság Hegységének Törvényei”-t, amely bizonyítja a szigorú szőlőművelési és hegyi rend létezését. Az eredetije 1734-ben kelt el, ezt a törvénykönyvet másolta át Kresznerics 1828-ban.
1899-ben jelent meg az „Útmutató a szőlőtermesztésre” című könyv. amely a Ság hegyet a Somlói Borvidékhez sorolta. Létezik egy közjegyzői-okirat másolat, amely arról tanúskodik, hogy Szabó Péter celldömölki volt főszolgabíró az 1880-as években bort szállított a Ság hegyről Bismarck Otto kancellár és I. Vilmos német császár részére.
Szabó Péter tulajdona volt a már korábban említett „ürge pince” Ő volt, aki először „alkalmazta” az „ürge kiitatását”. Amikor vendég érkezett, megállította az ajtóban, teletöltötte a korsót és felajánlotta a barátságát. Ha a vendég kiitta korsót, beengedte, ha nem, azt mondta: „Ides öcsém, kívül tágasabb”. Ezt a régi hagyomány vitte tovább a későbbi tulajdonos, Szakály Dezső bácsi.
Még a XX. század első felében is forgalmazták a savakban gazdag Ság hegyi bort Európa nagyobb patikáiban, többek közt Bécsben is SAGWEINER néven. Fenti, nemes savakban gazdag tulajdonsága miatt elsősorban savszegénységben szenvedő gyomorbetegeknek árusították, de vesetisztító hatása miatt a vesebetegeknek is ajánlották a fogyasztását. Ennek köszönhetően nevezi máig is a népnyelv „vesemosó”-nak a Ság hegyi bort.
A Ság hegyen általában a mai napig hagyományos módon kisgazdaságokban termesztik a szőlőt, és a gazdák pincéiben főleg tölgyfa hordókban erjed a must és érik a kitűnő minőségű Ság hegyi bor.
Mindemellett egyre többen alkalmaznak új eljárásokat, modern technikát és technológiát.